Láttad a Holiday című filmet? Amikor a főhős elmegy az általa kiválasztott helyre egy vidéki házba és amikor ott van kiakad, hogy mit fog itt csinálni egyedül.
Nos hasonlóan jártam én is. Itt ülök Zala megye egyik legcsodálatosabb helyén egyedül.
Csak az én indíttatásom nem szerelmi csalódás. Egyszerűen én választottam, hogy ide jövök. Eredetileg nem egyedül terveztem, de aztán örültem, hogy egyedül vagyok. Ha valaki sokat van közösségben, időnként jó eltávolodni onnan, hogy kicsit foglalkozhasson saját magával. Most divatos szóval énidő. Persze ezt mindenki magának is meg tudná teremteni, ha lenne rá ideje. Azonban ez a saját környezetünkben sohasem sikerül. Mert ott mindig van valami, amit már meg kellett volna csinálni, s nyomasztó, hogy nem a "fontos" dolgainkkal foglalkozunk. Ha valaki túl sokat vállal, annak mindig van bepótolni valója.
Ezért érdemes néha elszökni. Minden és mindenki elől...csak egy dolog elől nem lehet saját magad elől...
A tested, lelked és a gondolataidat viszed magaddal. S az elején ez idegesítő. Itt vagyok egy csodás helyen. Kicsit elszeparálva másoktól tehát egyedül. Mindenki békén hagy. Süt a nap ezerrel itt a tó saját stéggel...ezer éve nem fürödtem szabad vízben...s csak ülök s azon gondolkodom, jó, de mit fogok itt csinálni egyedül.
Annyira elszoktunk attól, hogy egyedül legyünk. Én még moziba sem megyek egyedül, mert szeretem megosztani az élményt.Aztán elmész vacsorázni, figyeled az embereket körülötted, végül kiülsz a naplementébe egy üveg borral. Persze a naplemente nem romantikus, tiszta felhő az ég, kiteszel egy füzetet, hogy akkor most aztán összeszeded a gondolataidat, tervezel. Aztán a füzet üresen marad, a bor se fogy igazán. Végül kiürül az agyad is... Másnap hajnalban ébredsz. Most hogy nem kell menni sehová nyilván ötkor nyílik a szemed. De itt a tó. S a tó látványa, a hullámok ismét csak kisimítják az agyadat, nem kell menni sehová. Ráérek. S most mindenki tegye a szívére a kezét és vallja be magának, mikor volt az, hogy ezt tudta mondani, ráérek. Nekem nagyon régen. S itt ülve nehéz eldönteni, mit is csináljak. Elhoztam a laptopom. Rendet kellene tennem rajta. Főleg a fotók közt, archiválni is kellene... de egy barátom azt mondja "ne dolgozz" élvezd.
Próbálom...Nézem a vizet... ez jó, a hullámok elcsitítanak... nem gondolkodom... üres az agyam... dehogy üres, tele van mindennel... de most valahogy eltávolodtam mindentől...messzinek tűnik minden. S ez jó: kilégzés, belégzés. Csendben vagyok, nem nézek filmet sem, nem hallgatok zenét sem. Nézem a vizet, hallgatom a tó hangjait. Az eső miatt csend van. Most jó a csendet hallgatni. Időnként egy-egy hal feldobja magát. Sohasem értettem a horgászokat, most kicsit értem... de megmozdulni is nehéz. Ringatja az agyamat a víz... nem kell mindig gondolkodni.Nemrég az időgazdálkodásról tanultunk néhány gondolatot...nagyon tetszett. Elhatároztam mélyebben fogok vele foglalkozni.
Az önképzés az életem része. Soha nem érzem magányosnak magam. Amikor ezt érezném tanulok valamit mindig... de most nem képződöm... csak vagyok.
Egyedül. Majd a tó megadja a választ a ki nem mondott kérdéseimre. Van rá még egy napja. Ráérünk...
Te mikor értél rá?
